nothing special

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy már csak holnap lehet jelentkezni a nyereményjátékra és pénteken vagy szombaton sorsolom a nyertest! Aki még nem jelentkezett, jobb oldalt a játék képére kattintva megteheti!

Ahogy a cím is mondja, a most következő körmökben nem lesz semmi különös, csak a rengeteg tanulás mellett hétvégén ennyit volt időm összehozni egy tíz perces szünetben. Ennek ellenére nekem hétfőn a pink kardigánommal kifejezetten tetszett ez a köröm.:) Alapnak egy Lovely fehéret használtam, amivel meglepően elégedett vagyok, pedig nem vagyok különösebben elájulva a márka lakkjaitól. A két réteg alapra pedig egy Moyra feketével csináltam pöttyöket, körömpöttyöző segítségével, de így is elég gyatrák lettek a nagy sietségben. A körmeim hossza ismételten hagy némi kivetnivalót maga után, de sajnos nem tudok mit csinálni vele, szörnyen gyengék mostanában.
Előre szólok, vigyázat, telefonos képek következnek...

llletve, hogy feldobjam kicsit a napotokat gondoltam elmesélem nektek az egyik februári szerencsétlenségemet...:)

Még jó pár héttel ezelőtt, konkrétan február 2.-3. környékén (a gimi bál előtt egy héttel) békésen ücsörögtem a szobámban törökülésben és néztem vissza neten a Barátok köztöt, amikor elaludtam és kb. egy fél óra múlva arra ébredtem fel, hogy abszolút nem érzem a jobb lábamat. Nem elzsibbadt a lábam, ugyan... ez sokkal rosszabb volt, szó szerint semmit nem éreztem belőle. Eléggé bepánikoltam, mert előtte mesélt pont valami történetet a biosz tanárunk, hogy valami pasi elaludt a vonatot törökülésben és mire a végállomásra ért elhaltak a lábai és le kellett amputálni őket. Úgyhogy folyamatosan ez volt bennem, hogy na most biztos le kell majd amputálni az én bal lábamat is és ijedtemben felugrottam a székemből. De ez volt a lehető legrosszabb dolog, amit tehettem, ugyanis az "elhalt" lábam nem tartott meg és egy hatalmasat estem a szobám közepén. Utána a lábam még egy jó darabig fájt mire újra helyre állt, ráadásul sikerült elég bénán esnem és a bokám kb. a kétszeresére dagadt a másiknak.... (És akkor képzeljétek milyen kínokat álltam ki a bálon magassarkúban...)  Azóta már durván négy hét eltelt, de még mindig nem állt helyre teljesen a bokám, bizonyos helyzetekben még mindig sajog. Így elmesélve mondjuk elég viccesen hangzik a történet, de akkor a legkevésbé sem találtam annak, mondjuk ez szerintem érthető...:)

A képet az esés másnapján készítettem, elég jól látszik rajta, hogy mennyivel nagyobb a bal (vagyis a képen a jobb) bokám:

 Hogy tetszettek az egyszerű körmök?:))